Miért hízom hasra?
A hasi hízás nem kalóriakérdés, hanem hormonális válasz. Krónikus stresszben a kortizol inzulinválaszt generál, ami gátolja a zsírbontást és a zsigeri területen fokozza a raktározást.
A hasi hízás nem esztétikai kérdés
Sokan úgy érzik, hogy a hasi hízás lustaság, fegyelmezetlenség vagy rossz testalkat következménye. Valójában a hason megjelenő plusz kilók nagyon gyakran biológiai válaszok, nem tudatos döntések eredményei.
A has környékén található zsigeri zsír a belső szervek körül helyezkedik el, és nem passzív raktár. Aktív anyagcsere-szervként hormonokat és jelzőanyagokat termel, ezért a szervezet stresszhelyzetben különösen érzékenyen reagál ezen a területen.
Mit jelent a stressz a szervezet számára valójában?
A stresszt sokan kizárólag lelki terhelésként értelmezik. A szervezet azonban minden olyan állapotot stresszként érzékel, amely kibillenti az egyensúlyt.
Stresszt jelenthet:
tartós kalóriacsökkentés,
rendszertelen étkezés,
alváshiány,
túlzott edzés pihenés nélkül,
folyamatos megfelelési kényszer,
érzelmi és mentális terhelés.
Ezek mind biokémiai stresszt jelentenek, és hormonális válaszokat indítanak el.
A stresszről részletesebben
itt olvashatsz.
Kortizol és inzulin kapcsolata a hízással
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az inzulin és a kortizol egymás ellentétei. Az inzulin tároló hormon. Étkezés után segít abban, hogy az energiát glikogén és zsír formájában elraktározzuk.
A kortizol ezzel szemben mozgósító hormon. Stresszhelyzetben felszabadítja az eltárolt energiát, és felkészíti a szervezetet a cselekvésre.
Rövid távú, fizikális stressz esetén ez a rendszer jól működik. A felszabadított glükózt az izmok elégetik, az inzulin és a kortizol hatása kiegyenlíti egymást.
A modern életben azonban a stressz gyakran krónikus és nem fizikális. Munkahelyi feszültség, családi terhelés, alváshiány, állandó készenlét. Ezek nem járnak együtt mozgással, mégis tartósan megemelik a kortizolszintet.
Ilyenkor a kortizol hatására a vércukorszint megemelkedik, miközben nincs fizikai aktivitás, amely ezt az energiát elégetné. A szervezet erre inzulintermeléssel reagál. Hosszú távon a két hormon nem kioltja, hanem erősíti egymás hatását a zsírraktározás irányába.
Ezt a folyamatot részletesen bemutatja Jason Fung Az elhízás titka című könyvében.
Mi történik krónikus stressz esetén?
Krónikus stresszben a kortizolszint tartósan magas marad. Ez:
megemeli a vércukorszintet,
fokozza az inzulintermelést,
idővel inzulinrezisztenciához vezet.
Szintetikus kortizollal, például prednizonnal végzett vizsgálatok is igazolták, hogy a kortizolszint emelése jelentősen növeli az inzulinszintet, és hosszú távon inzulinrezisztenciát, valamint súlynövekedést okoz.
Ennek klinikai példája a Cushing-kór, amelyben a tartósan magas kortizolszint szinte minden esetben testsúlynövekedéssel és hasi zsírfelhalmozással jár, függetlenül az elfogyasztott kalóriák mennyiségétől vagy a mozgástól.
Miért pont a has reagál először?
A zsigeri zsír különösen érzékeny a kortizolra. Stresszhelyzetben a szervezet ide irányítja az energiaraktározást, mert ez gyorsan mozgósítható, biztonsági tartalék.
Zsigeri zsír, gyulladás és inzulinrezisztencia. Hogyan zárul be a kör?
A zsigeri zsír nem passzív raktár. Gyulladáskeltő jelzőanyagokat termel, amelyek alacsony fokú, krónikus gyulladást tartanak fenn a szervezetben.
Ez a gyulladás:
- rontja az inzulinérzékenységet,
- fokozza a stresszválaszt,
- tovább erősíti a hasi raktározást.
A zsigeri zsír gyulladásos szerepét a funkcionális medicina szemléletében részletesen tárgyalja Mark Hyman, aki hangsúlyozza, hogy a hasi hízás ritkán önálló jelenség. Sokkal inkább egy összetett anyagcsere-állapot része.
Fontos különbséget tenni:
- nem minden hasi hízás jelent inzulinrezisztenciát,
- inzulinrezisztencia esetén a hasi hízás nagyon gyakori.
Az inzulin egyik fő feladata, hogy a vércukrot a sejtekbe juttassa. Amikor a sejtek kevésbé reagálnak erre a jelzésre, a szervezet egyre több inzulint termel.
A tartósan magas inzulinszint:
- gátolja a zsírbontást,
- elősegíti a zsírraktározást,
- különösen a hasi területen hat erősen.
A kör bezárul:
- A zsigeri zsír gyulladást okoz.
- A gyulladás rontja az inzulinérzékenységet.
- Az inzulinrezisztencia fokozza a zsírraktározást.
- A stressz és a kortizol mindezt tovább erősíti.
Ez egy önfenntartó biokémiai kör, amelyben a has központi szerepet kap.
Miért nem oldja meg a helyzetet a még kevesebb evés vagy a több edzés?
Mert mindkettő tovább növelheti a biokémiai stresszt. A szervezet nem külön kezeli az érzelmi és az életmódi terhelést. A rendszertelen étkezés, az alváshiány és a túlterhelés ugyanúgy stresszjelzésként jelenik meg.
A cirkadián ritmus és az anyagcsere kapcsolatát kutató Satchin Panda munkái is azt mutatják, hogy a szervezet számára az időzítés és a kiszámíthatóság alapvető biztonsági tényező.
A hasi hízás jelzés.
A tested így mutatja meg, hogy stressz alatt van, és védekezik. A megoldás nem a további megszorítás, hanem az, hogy csökkenjen a biokémiai terhelés, és a szervezet újra biztonságban érezze magát.
Imola
