Miért nem az akaraterőn múlik az életmódváltás sikere?
A kiscsoportos támogatás szerepe
Sokan azért vágnak bele újra és újra az életmódváltásba, mert pontosan tudják, mit lenne jó csinálni. Tudják, mit egyenek, mikor mozogjanak, hogyan lenne jobb aludni. Mégis, néhány hét vagy hónap után elfáradnak, elakadnak, majd magukat hibáztatják.
Pedig az életmódváltás nagyon ritkán az akaraterő hiányán bukik el. A kiscsoportos életmódváltás éppen ezért sokszor hatékonyabb, mint az egyéni próbálkozások, mert nem az önfegyelmet terheli tovább.
Az akaraterő túlértékelt szerepe az életmódváltásban
Sokáig azt gondoltuk, hogy a siker kulcsa az elszántság. Ha elég fegyelmezettek vagyunk, akkor menni fog. Ha nem megy, akkor biztos nem akartuk eléggé. Ez a gondolkodás azonban nem veszi figyelembe azt, hogyan működik valójában az idegrendszerünk.
Az akaraterő nem végtelen erőforrás. Napközben folyamatosan döntéseket hozunk. Mit együnk. Hogyan reagáljunk. Mikor álljunk meg. Ezek mind energiát igényelnek. A nap végére ez az energia elfogy. Stressz, alváshiány, érzelmi terhelés mellett pedig még hamarabb.
Atomi szokások szerzője, James Clear is hangsúlyozza, hogy a tartós változás nem az önfegyelemből, hanem a környezetből és a rendszerből fakad. Nem az a kérdés, mennyire vagy erős, hanem az, milyen környezetben próbálsz jól dönteni.
Miért nem lustaság, ha elfáradsz az életmódváltás során?
Sok ügyfelemnél látom, hogy amikor elfáradnak, rögtön jön az önkritika.
„Megint nem sikerült.”
„Nem voltam elég következetes.”
„Másnak miért megy?”
Pedig az elfáradás nem jellemhiba. A test és az idegrendszer jelzése. A nők különösen érintettek ebben. A láthatatlan terhelés, a folyamatos készenlét, a mentális teher ritkán kap figyelmet, mégis rengeteg energiát vesz el.
Ilyen állapotban az életmódváltás nem egyszerű döntés kérdése, hanem túlélési kérdéssé válik. Ilyenkor nem új szabályokra van szükség, hanem arra, hogy megengedd magadnak az elfáradást. Ne kelljen minden napot ugyanazzal az erővel végigcsinálni.
A környezet ereje erősebb, mint a szándék
A legtöbb életmódváltás azért bukik el, mert túl sokáig próbáljuk egyedül csinálni. Egyedül gondolkodni. Egyedül tartani a ritmust, az eltervezett ütemet. Egyedül visszatérni, amikor elakadtunk.
A környezet azonban formál. Akkor is, ha nem vesszük észre. Ha körülötted minden a gyorsaságról, a teljesítésről és az elvárásokról szól, akkor nagyon nehéz lassítani. Ha nincs idő a kérdésekre, a megállásra, a visszatérésre, akkor az életmódváltás hamar kimerítővé válik.
Ez az oka annak, hogy a közösségi formák, különösen a kiscsoportos életmódváltás, sokkal hatékonyabb hosszú távon.
Mark Hyman, a funkcionális medicina egyik ismert képviselője, a vércukorral és anyagcserével foglalkozó programjaiban is hangsúlyozza a közösség szerepét. Nem véletlen, hogy online csoportokat hozott létre azoknak, akik hasonló céllal vágnak bele az életmódváltásba. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kapcsolódás önmagában is szabályozó hatású.
Mi segít megtartani az életmódváltást hosszú távon?
Az életmódváltás elején még lendületben vagyunk. Érezzük az újrakezdés erejét. Az első hetekben könnyebb figyelni. Aztán jönnek a hétköznapok. A fáradtság, és a visszaesések.
Itt dől el minden.
Nem az a kérdés, hogy elfáradsz-e. Hanem az, mi történik utána.Van-e alkalom kimondani, hogy most nehéz. Van-e lehetőség visszatérni anélkül, hogy újrakezdésnek élnéd meg. Van-e kapaszkodó.
Ez nem motiváció. Nem lelkes beszéd. Ez az az érzés, amikor megéled, hogy nem vagy egyedül az elfáradásban és az elakadásokban, és a folyamat akkor sem szakad meg, ha volt egy nehezebb napod.
Mit jelent mindez a testsúly és vércukor szempontjából?
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem tökéletes megoldásokra van szükség, hanem működőkre. Nem kell mindent egyszerre, ugyanazzal az intenzitással megváltoztatni.
A testsúly és a vércukor rendezése különösen érzékeny terület. A szervezet reagál a stresszre, az alváshiányra, az érzelmi terhelésre. Hiába jó az étrend, ha a rendszer egészében nincs egyensúly.
Ezért fontos a struktúra, a ritmus. Az, hogy van hova visszanyúlni akkor is, amikor épp nem megy minden jól.
Végezetül
Ha eddig azt hitted, hogy veled van a baj, mert nem sikerült egyedül végigcsinálni, érdemes lehet új szemmel ránézni a folyamatra. Lehet, hogy nem az elszántságod kevés. Lehet, hogy csak túl sokáig próbáltad egyedül.
A kiscsoportos életmódváltás nem elveszi az önállóságot, hanem teret ad arra, hogy a nehezebb szakaszokban se kelljen mindent egyedül véghez vinni.
Az életmódváltás nem erőpróba. Nem vizsga. Egy tanulási folyamat, amely akkor működik igazán, ha van benne kapcsolódás, rugalmasság és visszatérési lehetőség.
Imola