Kávé, és a kávézás amiről milliószor próbáltam leszokni….
És úgy gondolom itt rejlik a lényeg…
Maga a kávézás, a kapcsolódó rituálé, az érzelmek, ami miatt nem sikerült még elhagyni. Az egymásra épülő szokások (szokáshurok), melyek szinte tudattalanul vezetnek a szertartáshoz. Iszom reggel amikor felkelek teljesen automata üzemmódban, és amikor egy kis szünetre vágyom délután. Próbáltam teázással helyettesíteni, de az nem olyan. A délutáni kávét már sokszor helyettesítem teával, gyógyító alaplével, de a reggeli kávé egy más kategória.
Volt, hogy két hónapon át nem kávéztam. Az első két hét maga volt a pokol, aztán jó lett. Két hét után már nem fájt a fejem folyamatosan, és a reggeli székelés is megoldódott. Büszke voltam magamra, és éreztem, hogy jó megszabadulni egy függőségtől. Nem tartott örökké. Jött egy beteges, fáradt időszak és arra eszméltem, hogy újra a kávém felett elmélkedek.
Tisztában vagyok a kávé összes negatív hatásával, és azokkal is, amelyeket pozitívként említenek. Ennek ellenére ez egy olyan pont az életemben, amivel még sok feladatom van.
Ezzel a pár gondolattal csak azt akartam érzékeltetni, hogy mindenkinek van gyengéje… Nem vagyunk robotok, apró lépésekkel, esetleg kitérőkkel lehet haladni egy egészségesebb életmód felé.
Imola